HTML

Mélisande gyűrűje

"Golaud sírdogáló lányra lel egy sűrű erdőben. Magával viszi nagyapja várába, és feleségül veszi. Mélisande sokat van együtt Golaud testvérével, Pelléasszal. Egyszer Mélisande sokáig játszadozik a férjétől kapott jegygyűrűvel, amíg egy mély kútba ejti. Golaud szívében fokozatosan felébred a féltékenység öccse iránt. A gyűrű elvesztésének nagy jelentőséget tulajdonít. Pelléas hosszú útra készül, arra kéri Mélisande-ot, találkozzanak még egyszer, hogy elbúcsúzhassanak. Golaud kilesi őket, és megöli Pelléast. Mélisande megszüli gyermekét, de haldoklik. Golaud még most is arról faggatja, szerette-e Pelléast. Az asszony csak annyit tud mondani, hogy ártatlanul szerették egymást, majd örökre lehunyja szemét."

Címkék

címkék

Friss topikok

  • almonda: De klassz lehetett! Kár, hogy nincs sok ilyen. S nem csak deLux szinten lenne jó... hanem olyan e... (2010.02.03. 18:42) Behavazott Nagykörút, forrócsokival
  • lilja4ever: @Mélisande: olyan sótlan és unalmas a tanárnő, hogy kész szenvedés volt végigülni. Semmi nem marad... (2010.01.08. 00:42) 16 Akciónap a Nők Elleni Erőszak Ellen
  • Mélisande: Ez jó! Nem is tudtam, hogy feldolgozták Legjobb lehet feliratozva, hallgatni hozzá a pattogós finn... (2009.10.05. 12:12) Veijo Meri: Manilakötél
  • szamárfül/pável: enyém az öröm :) (2009.08.06. 00:19) 3 skandináv regény
  • Mélisande: :) Azért látom, Te is kialakítottad az attitűdöd Izlanddal kapcsolatban:) Úgyhogy nem magyarázkodo... (2008.10.15. 13:23) Izland nagy bajban van

Szerzők

Az éneklő hal

2009.03.30. 12:32 Mélisande

Tegnap befejeztem Haldór Laxness könyvét. A befejezés gyönyörűre sikeredett, és annyira izlandi volt az egész. Annyira megismerkszett az izlandi lélek, az izlandi típusok. Szereplőiből – még a nem túl pozitívra sikeredett figurákból is – áradt az egyszerű, számítás nélküli életszemlélet, tisztességre törekvés – még ha nem is mindig a helyes utat járták. Izlandon jártamkor is megállapítottam, hogy a jelenlegi jóléti társadalmi berendezkedést iszonyatos szegénység és elnyomatás előzte meg. Azonban ha ők is a magyarokhoz hasonló örökösen civakodó náció lennének, már kihaltak volna a mostoha természeti körülmények miatt.

Tulajdonképpen egy egyszerű, nyíltszívű, halász mostoha nagyszülők által nevelt fiú gyermekkorát és férfivá érését követhetjük, megismerhetjük a polgárosodó Izlandot, mindezt Laxness szellemes, nem egyszer ironikus stílusában. Úgy érzem, a világot látott, kozmopolita Laxness ezzel a regénnyel állít emléket, és mond egyúttal köszönetet szülőföldjének, amely nélkül nem válhatott volna azzá, ami volt. Én meg köszönöm Laxnesst – általa legalább olvashatok izlandi irodalmat.
(Hú de közhelyesre sikeredett. Magamtól írtam pedig. Nem műelemzésnek szántam, csak a benyomásaimat örökítettem meg.)

Szólj hozzá!

Címkék: könyv

A bejegyzés trackback címe:

https://melisandegyuruje.blog.hu/api/trackback/id/tr101034977

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása