Nem volt időm írni róla, hogy protekciós jeggyel sikerült megnéznem a darabot. Kivesézték elegen, nem akarom őket én is ismételni, így csak néhány benyomás.
Ne a film érzetét várjuk, mert nem azt kapjuk, habár meglehetősen hasonló. De a film katarzisa - nekem legalábbis - hiányzott. Nem volt annyira perő (noha rég láttam), ráadásul meghagyta a kétséget, hogy az esküdtek végül is jól döntöttek-e.
Eleinte zavaró volt, hogy plexi fal mögötti "kalitkába" helyezték el a tárgyalóasztalt. Mit is szándékoztak ezzel? Talán úgy kellett érezni, mintha magam is esküdt lettem volna, és egy rajtam, életemen kívül álló - ámbár láthat - valamivel kellene foglalkoznom?
Láttunk nagyszerű színészeket. Különösen tetszett Trokán Péter 1 sz. esküdtje, aki tőle telhetően becsületesen igyekezett az ülést kordában tartani. A banki alkalmazott (talán 2. sz. esküdt), akit az észérvek megyőztek. Vagy a Stohl András alakította figura: Unta az egészet, és maga sem tudta miért, de amikor a többség a "nem bűnos állásponton volt (még koránt sem mindenki), akkor ment a többség után, csak hagyják már békén. És a Szarvas József játszotta vérbeli nagyon kis polgár, aki a végén csak azért tart ki álláspontja mellett, mert az általa irigyelt, ezért gyűlölt - társadalmi helyzetét tekintve felette álló többi esküdt (most nem számítom ide azelfogul apát, aki minden fiút gyűlölt - Sinkó László alakította) nem volt hajlandó a legalsón (a vádlotton) rúgni egyet. (Ennek az esküdtnek csak egy lépcsőfok állt rendelkezésére, hogy lefelé rúgjon. Atyám, ahogy az észérvekre kirohant, és eredendő bűnről beszélt, hogy ezeknek a kölkei is ilyenek, el kell őket taposni... Na ismerek egy pár embert, aki kb. így cigányozik, stb. Érdekes erre a kirohanásra a zord apa esküdt is elítélően reagált. Hiszen neki tulajdonképpen nem a vádlott társadalmi hovatartozásával, hanem hálátlan fiúi mivoltával volt baja.
Bizony nehéz evetni a saját problémánkat, és nem rávetíteni azt másra! Nem is törekszünk rá, az ember észre sem veszi, mennyire közömbös más sorsa neki!
