Tegnap hosszú idő óta először nem azért mentem színházba, hogy operát nézzek, hanem valódi színdarabot láttam. Tulajdonképpen évek óta megy Robert Bolt Morusa, de mindig csak úgy gondoltam, hogy biztos jó lehet...
Az előadás a Tivoli csepp alagsori színpadán zajlott, egyszerű, de meglepően korhű kellékekkel és jelmezekben. Azaz a jelmez igazából látszólagosan korhű, mert csak a kabátok, köpenyek, iletve a kalapok és főkötők jelezték az eredeti kort.
A bevezetőben Morus inasa szól néhány szót, jelezve, hogy a kisember túléni minenáron srtatégiája végig jelen van, akkor is, amikor a hatalmasok karrierről, erkölcsről, arátságról, becsületről, jogról vitáznak. Vannak e kisembernek érzései, van véleménye, alkalomadtán hasznot is próbál húzni, de neki igenis túlélni kell, ő nem engedheti meg az áldozathozatal luxusát, mert belőle nem mártír lesz.
A hatalmasságok? Hát igen, ők egy külön világ. Nem akarok sokmindent a néha bután és másokra tekintettel nem lévő Thomas Moorról írni, hoszen történetét leginkább Henrik király válasa kapcsán ismerem, azonban a darab sajnos nagyon is aktuális manapság. Mégha fejek nem is hullanak a porba, csak képletesen. Nagyszerű Moor volt Eperjes Károly, sőt, fantasztikus! Ez a cseppnyi, nézőkhöz közeli színpadon jól érvényesült. Rég láttam Andai Györgyit, Alice-e valódi nagyasszonyi magasságokba emelte, aki méltó társa volt férjének (ő maga ugyanolyan szép, mint régen). Haász Vander Péter emberséges Norfolkot alakított, aki próbálja megmenteni barátját, barátságukat, na és persze a saját bőrét is. Érdekes, ismereteim alapján Norfolk egy nagy sz. keverő volt, aki keresztülsétált mindenen és mindenkin, Cromwellhez (Bozsó Péter) hasonlóan. Csak hogy míg utóbbi családja épp felemelkedett, Norfolké ősi, befolyásos klán volt, így kettejük közül ő az, aki túlélte a nehéz időket, igaz, csak hajszál hijján. És persze megleljük a felemelkedésért mindenre kapható kis nyikhajt (Richard Rich), aki némi szerencsével még sokra is viszi. "Lelkiismeret? " - kérdi Cromwell" "Maga nem sokszor emlegeti!" - így (kb.) Moor. "Azt hiszi? Nagyon is sokszor elhangzik nálam." - szól Cromwell. Moor: "Igazán? Van, aki egész nap emlegeti Istent? Ha így vesszük, akkor ő nem létezik?"
