Basszuskulcs, ez a hülye férjem megint kikészített, mintha nem lennék fizikálisan is szarul. Meghív vacsorázni, én javasoltam egy környéket. Erre mondja, hogy ő csak a közeli (Tesco alapanyagokból dolgozó) helyekre menne. Mondtam, hogy hát akkor inkább ne, ahhoz semmi kedvem. Tény, hogy csalódott voltam, de normális. Erre ő levitte a kutyát, és közölte, hogy az legalább szívesen megy vele. Mert én hogy mertem visszautasítani az ő meghívását. Mondjuk erről szó sem volt, csupán az általa javasolt hely nem jött be. Azért a városban van néhány vacsorázó hely. Minekután kérdezte, hova szeretnék menni, meg sem fordult a fejemben, hogy a lakóhelytől 1 km távolságra található egységek jöhetnek csak szóba! Hát istenem, nem azt választottam amire ő gondolt. Ez nem visszautasítás. Telefonba még megjegyeztem tréfásan, hogy valami jó drága helyre mennék, és még nevetett is hozzá. Csakhogy történt ám valami azután: kapott egy telefont, és kiderült, hogy megeshet az, hogy kimarad egy bizniszből! Na itt van a kutya elásva! Gyorsan kellett egy apropó, amiért szabadon kiadhatta a dühét!
Ezek után semmi kétség, nem lesz meghívás több (pedig most még a gyerekek is a Balcsin vannak!), pedig a szülinapomon (az az alkalom, amikor elmegyünk) is az a szempont, hogy neki közel legyen. Hát sűrűn úgysem járunk el, oly nagy változást ez nem jelent az életemben. Menjen csak az üzletfeleivel, majd én is megyek mással. (Sajnos nem hapsival, pedig jobban megérdemelném, mint némelyek.) Jaj, de jó, pénteken utazom, 2 néma estét kell még kibirnom vele. Az már csak megy valahogy!
