Elöljáróban egy kis olvasnivaló a jelenlegi elit dilettantizmusáról:
index.hu/velemeny/jegyzet/feltud070321/
Szomorú és elgondolkodtató.
Ma: Elektra. Nagyon várom! A partnerem egy ex-ovis anyuka, elég ragadós, olyan, mint én lehetek ama bizonyos ex-ovis-most-sulis anyukáknál, akik közül Z-t hívtam, de nem ért rá, K-t nem is mertem. Maradt aki maradt. Mindegy, legombolom a pénzt. Azért megható a ragaszkodása, semmi baj nem is lenne, ha volna intellektusban az én szintemen álló társaságom, úgy beleférne, hiszen vágyik az én világomba tartozásra, csak hát más háttérrel bír. Ez nem valami arisztokratizmus, csak megállapítás.
Itt egy Fáy kritika. A Momuson fröcsögnek rá, pedig semmi rosszat nem mondott (ezúttal!).
Persze pocsékul festek, fodrász csak hétfőn (és holnap ilyen búrával mutatkozom a külföldi cégtulaj előtt!), látszik a kialavatlanság, elégedetlenség az életemmel, na és a kor. Opera előtt sminket kéne frissíteni, már reggel megcsináltam lóhalálában, úgyhogy ugyanolyan fáradt az arcom. Newhouse topot, hosszú indonéz sálat, körömcipőt, parfümüt még fel, kis hajlakk, karkötő és uzsgyi! Remélem elég korán érkezem ahhoz, hogy legyen elegendő parkolóhelyem! Operashopban az új periódikát megvenni, és remélem anyuka nem késik, és még lesz műsorfüzet.
