BUÉK minden erre tévedőnek!
Nehezemre esett elkezdeni tegnap a szorgos hétköznapokat, szerencsére a városi forgalom visszafogottsága legalább a délutáni "jaj de unom már" érzéstől megkímélt, és a főnököm is hamarabb elengedett.
Este a gyerekekkel Traviáta - és mily mázli, megint sikerült egy jó parkolót kifogni a Paulayban! Persze jó időben elindultunk, úgyhogy az előcsarnok bejárathoz közel eső, zsinórral leválasztott részén kellett várakoznunk a huzatban, mire felengedték a népet. Ez szerintem új módi, és az az érzésem, hogy összefügg a nyomtatható jegyek ellenőrzésével - ami elég nehézkes így a kezdeti időszakban.
Az előadást már láttam néhány éve, majdnem ugyanazzal a gárdával, csak a tenor változott: az ősszel meglehetősen rossz kritikákat kapott equadori Xavier Rivadeneira énekelte Alfrédot. Úgy hallottam nagyon izgult, de most a kezdeti elfogódottságot leszámítva jó, sőt a záró kettősben igen jó volt. Talán túlságosan figyelt az énekelnivalóra, ez egy picikét a színészi játék rovására ment. Sajnos partnernője, Gonzálesz Mónika enyhén szólva nem volt a helyzet magaslatán, néhány magasabb hangot képtelen volt kiénekelni, a pianisszimókhamisak voltak - tudjuk ezt be a hideg januári időnek, mert amikor korábban láttam a szerepben, jó volt. Donna Annaként pedig igen jó volt, tehát énekelni tud. Jobbulást neki! Anatolij Fokanov ismét elegáns Germont volt, hozta sokak által üzembiztosnak mondott formáját. A díszleten mintha néhány apróbb változtatást hajtottak volna végre, így is szörnyű volt.
A földszinti zártszék nagyon recseg, csináljanak már valamit velük, folyton beengedik a későket, az összes idióta külföldit, akik a nyitány alatt bénáznak. Na meg a gyermekeimtől is sajgott az amúgy is fájó fejem. Kislányom kinlódott, a fiút legalább az előadás lekötötte, de a szünetekben ment a szokásos egymás gyilkolászása.
