.jpg)
Na ezt csak úgy írom, hogy igen, kesergésen túl olvastam is valamit. Ismét egy könyvet a boldog Kádár évekről, nagyon szeretem ezeket az írásokat, mert mindig a gyerekkorom felnőtt beszélgetéseit juttatja eszembe, szinte árad belőlük az a hangulat, amikor a felnőttek beszélgetnek, és csendben megfeledkeznek arról, hogy ott a gyerek. Persze semmi olyat nem mondanak, amit nem hallhatna – legalábbis nem úgy mondják. Később mondjuk meglelt mozaikként előjön egy-egy ilyen – teszem azt nyári koradélutáni – beszélgetésfoszlány.
A könyvvel igazából egyetlen bajom, hogy az én tűréshatáromon túlmenő (hát mondjuk az 0) állat gyilkolászás van benne, az egyiknél dühösen ki is téptem a lapokat – b.meg, gondoltam! Igen ezek nélkül egész jó kis könyv lenne. Néha kicsit szürrealisztikus, néha baromi nyálkás – szóval nem az a fajta, ami nálam a top 10, de azért örömteli órákat okozott az olvasása.
Bővebben rendes kritika itt:
