HTML

Mélisande gyűrűje

"Golaud sírdogáló lányra lel egy sűrű erdőben. Magával viszi nagyapja várába, és feleségül veszi. Mélisande sokat van együtt Golaud testvérével, Pelléasszal. Egyszer Mélisande sokáig játszadozik a férjétől kapott jegygyűrűvel, amíg egy mély kútba ejti. Golaud szívében fokozatosan felébred a féltékenység öccse iránt. A gyűrű elvesztésének nagy jelentőséget tulajdonít. Pelléas hosszú útra készül, arra kéri Mélisande-ot, találkozzanak még egyszer, hogy elbúcsúzhassanak. Golaud kilesi őket, és megöli Pelléast. Mélisande megszüli gyermekét, de haldoklik. Golaud még most is arról faggatja, szerette-e Pelléast. Az asszony csak annyit tud mondani, hogy ártatlanul szerették egymást, majd örökre lehunyja szemét."

Címkék

címkék

Friss topikok

  • almonda: De klassz lehetett! Kár, hogy nincs sok ilyen. S nem csak deLux szinten lenne jó... hanem olyan e... (2010.02.03. 18:42) Behavazott Nagykörút, forrócsokival
  • lilja4ever: @Mélisande: olyan sótlan és unalmas a tanárnő, hogy kész szenvedés volt végigülni. Semmi nem marad... (2010.01.08. 00:42) 16 Akciónap a Nők Elleni Erőszak Ellen
  • Mélisande: Ez jó! Nem is tudtam, hogy feldolgozták Legjobb lehet feliratozva, hallgatni hozzá a pattogós finn... (2009.10.05. 12:12) Veijo Meri: Manilakötél
  • szamárfül/pável: enyém az öröm :) (2009.08.06. 00:19) 3 skandináv regény
  • Mélisande: :) Azért látom, Te is kialakítottad az attitűdöd Izlanddal kapcsolatban:) Úgyhogy nem magyarázkodo... (2008.10.15. 13:23) Izland nagy bajban van

Szerzők

Kathy O'Brian: A Magdolna nővérek

2009.03.10. 12:41 Mélisande

Hétvégén fel szándékoztam töltődni, de nem igazán sikerült, csak részben.
Az alaphangulatom nem volt épp a legjobb, ugyanis Kathy O’Brian Magdolna nővérek c. könyvét olvastam, és mit mondjak, eléggé megrázott. Hihetetlen, de a 60-as évek végén, 70-es években Írországban léteztek olyan intézmények – az un. Magdolna mosodák – ahol ingyen dolgoztattak 14 éves kislányokat és nőket, egészen munkaképes kor határáig bezárólag (ők már nem tudtak volna visszailleszkedni a társadalomba, és pénzük sem volt egy új élet elkezdéséhez, vagyis rabszolgák voltak). Ezeket a helyeket csak 1996-ban zárták be véglegesen! Akkor Írország ha jól tudom már 4 éve az EU tagja volt, nem is szólva a hosszas csatlakozási folyamatokról! Amikor a feminizmus egyre-másra aratta győzelmeit, és nők ezrei számára nyílt ki a világ!
De a legszörnyűbb az eleje volt: a sokgyermekes, katolikus munkáscsalád, apuka dolgozik a családra, esténként a kocsmában a haverokkal iszogat, buzgón imádkozik (volt miért!). Anyuka (a 20-es éveiben még igazi ír szépség) robotol odahaza. Pénz, élelem kiporciózva, anyukának kuss a neve, gyerekeket pedig rendszeresen, nagyon gorombán fizikailag bántalmazta a mások szemében tiszteletreméltó papa. Kislány különösen sokat kap, nagyon gyenge, félénk, a mamája szereti, de ő is bántalmazó kapcsolatban él. (Amelyet a külvilág teljesen helyénvalónak talál.) Valószínűleg apuka a többi gyermek kínzásával egyszersmint anyukát is bántalmazta, a gyerekein keresztül kínozta. Szegény asszony rákban halt meg, Kathy mellette volt végig.
A kislányt Éjszakára kizárja a hideg hátsó kertbe, csak a kutyájuk megy oda vígasztalni és melegíteni. Iszonyat. Aztán megerőszakolják a környék suttyói – ekkor még csak 7 éves. Frusztrált, kezelhetetlen, kimerült lesz, de sem a tanítónő, sem a gyermekorvos nem jár a dolgok végére. Felületesen kérdezgetik erről-arról, de a kislány fél megmondani az igazat. Az erőszaktevő takonypócok ugyanis megfenyegették, hogyha bárkinek beszél arról, amit vele tettek, elviszik a mamájától, akit nagyon szeret. A kis faszfejek úgy látszik tudtak valamit, kik kerülnek lánynevelőbe. Mert végül a sok kezelhetetlenség miatt ott köt ki. Apja azt hazudja neki és anyjának, hogy elmennek a tengerpartra kirándulni, de ekkor viszi az intézetbe. Szegény kislány még boldogan súgja indulás előtt a babájának, hogy mennyit fog mesélni.
Az intézetben is folytaták az ütést-verést, keményen dolgoztatták, pedig csak 8 éves volt: lépcsőt sikált, kádat mosott, szétment a térde a sok térdenjárástól. Annyi idős volt, mint most a kislányom. Innenvezetett az út az elmegyógyintézetekbe, majd a mosodákba. Papok, férfi gondozók, „segíteni” akaró civilek megerőszakolják rendszeresen a lányokat. Így szült 13 évesen ő is.
Az írónő végül talpra állt, és harcol azért, hogy az ír katolikus egyház kérjen ezektől a lányoktól – illetve a hasonlóan kegyetlen un. ipariskolákban fogvatartott fiúktól – elnézést. És ismerjék el, hogy ártatlanok voltak, nem bűnösök.
Nem akarom a szörnyűségeket tovább ecsetelni, megrázó történet volt, egyszersmint - a második rész – csodálatraméltó, ahogy ez az asszony küzd a pánikrohamaival, a fenyegető telefonokkal, az emlékeivel, a társai emlékével, az állammal és egyházzal.
Az én apám is sokat vert engem, emiatt sokszor nem merek a sarkamra állni, mert nem tanultam meg az érdekeim érvényesítését akkor, amikor ennek itt lett volna az ideje. De Kathy megtanulta. Szívesen megismerkednék vele.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://melisandegyuruje.blog.hu/api/trackback/id/tr17993365

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása