Igen, mint azt megtudtam, 1 millió lakos alatti ország sosem jutott csapatsportág döntőjébe!
Nagyon szurkoltam nekik, ahogy olvasom, sokan szimpatizáltak velük világszerte. A meccset nem bírtam nézni (mint ahogy a vizilabda döntőt sem), de már órákkal korábban ott jártak a gondolataim. Mit gondolhatnak most, mit csinálnak? Mit mond nekik az edző? Mit mondhat egy izlandi mester, mit kell csinálni így az aranyérem kapujában, mert nincs előttük ilyen példa. 1956-ban Melbourne-ben volt még ezüstérmes hármasugrójuk.
Szépen küzdöttek a döntőig, de ott - abban a 10 percben, amit láttam belőle - minha megilletődve játszottak volna a franciák ellen, akik el kell ismerni, megérdemelték a győzelmet. Nagyon sajnáltam Izlandot, szar egy döntőt még meglepetés csapatnak is elvesztenie. Sokan nagyon sírtak (modjuk egy izlandi férfi ezt bárhol és bármikor megteheti, mert nincs eza machós hülyeség, hogy egy férfi nem sír). Sikerült megnéznem az eredményhirdetést a spanyol TV-n.
Most odahaza hősként fogadják őket, magas állami kitüntetésekben részesülnek, nagy diadalmenet lesz Reykjavík belvárosában. Gratulálok!
