Meg ám. Beszámoló majd készül, apránként. Rossz itthon, és nem éreztem felhőtlenül magam Krakkóban sem. Nagyon magányos voltam, egy 12 éves kis nagyfiú azért nem az igazi utitárs. Emiatt hiányérzetem volt. Ma is szomorú vagyok. Még látom magam előtt a teraszokat, az utvát, amit a nyitott kirakathoz tolt asztal mellől nézegettem reggelizés közben.... Itthon meg a fagy, meg sem kérdezték, hogy éreztem magam, iszonyat kupi a lakásban, pedig csak két napot töltöttek idehaza, de sikerült olyan rumlit csinálnium, hogy az száz nyelven beszél. Folytogat a sírás, baromira elérzékenyülök magamon. Milyen jó, hogy a kislányom örült nekem, meg bent a kollégák. Nagyon megkéne az infantilis férjemtől szabadulni, basszus ennyire nem keserítheti meg az életem!
Megjöttem
2008.07.17. 14:07 Mélisande
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://melisandegyuruje.blog.hu/api/trackback/id/tr11572637
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
