Betegácsi után tértem vissza. Levert vagyok még, és most a nyakam is fáj. Állítólag tipikus számítógépp előtt sokat ülők betegsége ez. Tegnap egy Algó segített, a szomszédnő adta, de mikor ma ebédszünetben kiugrotta a patikába, eszembe jutott, hogy ez csak vényre kapható. Basszuskulcs. És nyilván a Demaolgon is. Helyette valami? - Algoflex. Na, a kollégák mondták, hogy ez egy lebutított Algopirin (hogy is írják?), semmit se ér. De most mégsem fáj! Szóval lehet, hogy ugyanaz, csak átnevezve.

A távollét pozitív hozadéka, hogy végre végighallgathattam a Pelléas és Mélisande-ot úgy, hogy közben a francia szöveget követtem. Ehhez sajna azért előtte tanácsos az angol szövegkönyvet elolvasni, és akkor tudjuk, mi történik. Viszont így tényleg megérte! Nem vagyok egy nyelvész zseni, de igaza volt Kocsis Zoltánnak, miszerint a francia nyelvő deklamációnak nagyon fontos szerepe van (naná!), nem adható elő akárhogyan, tehát legyen vagy perfekciózus, vagy ne adják elő. Azért kicsit szigorú. Hány nem német anyanyelvű Wagner énekes van (és milyen kiválóak!), pedig ha valahol, ott fontos az énekbeszéd! Itt Mélisande-t Anne-Sophie von Otter énekli - ő svéd, de asszem nagyon jól tud franciául, szóval semmi gáz nem volt. (Szerintem.) Most nem írok a lemezről benyomásokat, lehet sose fogok, nem olyan mű ez, aminek csak úgy neki lehet állni néhány sorban.

Aztán éztem TV-t és Francis Mayes Vigyük haza Toszkánát! c. albumát nézegettem-olvasgattam - ma reggel is ezt tettem - kapjak valami erőt és életkedvet. Kell, mert péntek este indulunk pici fiúval Krakkóba. Szerintem addig már nem fogok írni, beszámoló majd készül.

Itt mindjárt esik...hm, esős Toszkána:)