HTML

Mélisande gyűrűje

"Golaud sírdogáló lányra lel egy sűrű erdőben. Magával viszi nagyapja várába, és feleségül veszi. Mélisande sokat van együtt Golaud testvérével, Pelléasszal. Egyszer Mélisande sokáig játszadozik a férjétől kapott jegygyűrűvel, amíg egy mély kútba ejti. Golaud szívében fokozatosan felébred a féltékenység öccse iránt. A gyűrű elvesztésének nagy jelentőséget tulajdonít. Pelléas hosszú útra készül, arra kéri Mélisande-ot, találkozzanak még egyszer, hogy elbúcsúzhassanak. Golaud kilesi őket, és megöli Pelléast. Mélisande megszüli gyermekét, de haldoklik. Golaud még most is arról faggatja, szerette-e Pelléast. Az asszony csak annyit tud mondani, hogy ártatlanul szerették egymást, majd örökre lehunyja szemét."

Címkék

címkék

Friss topikok

  • almonda: De klassz lehetett! Kár, hogy nincs sok ilyen. S nem csak deLux szinten lenne jó... hanem olyan e... (2010.02.03. 18:42) Behavazott Nagykörút, forrócsokival
  • lilja4ever: @Mélisande: olyan sótlan és unalmas a tanárnő, hogy kész szenvedés volt végigülni. Semmi nem marad... (2010.01.08. 00:42) 16 Akciónap a Nők Elleni Erőszak Ellen
  • Mélisande: Ez jó! Nem is tudtam, hogy feldolgozták Legjobb lehet feliratozva, hallgatni hozzá a pattogós finn... (2009.10.05. 12:12) Veijo Meri: Manilakötél
  • szamárfül/pável: enyém az öröm :) (2009.08.06. 00:19) 3 skandináv regény
  • Mélisande: :) Azért látom, Te is kialakítottad az attitűdöd Izlanddal kapcsolatban:) Úgyhogy nem magyarázkodo... (2008.10.15. 13:23) Izland nagy bajban van

Szerzők

Reginald Rose: Tizenkét dühös ember

2009.02.23. 14:30 Mélisande

Nem volt időm írni róla, hogy protekciós jeggyel sikerült megnéznem a darabot. Kivesézték elegen, nem akarom őket én is ismételni, így csak néhány benyomás.

Ne a film érzetét várjuk, mert nem azt kapjuk, habár meglehetősen hasonló. De a film katarzisa - nekem legalábbis - hiányzott. Nem volt annyira perő (noha rég láttam), ráadásul meghagyta a kétséget, hogy az esküdtek végül is jól döntöttek-e.

Eleinte zavaró volt, hogy plexi fal mögötti "kalitkába" helyezték el a tárgyalóasztalt. Mit is szándékoztak ezzel? Talán úgy kellett érezni, mintha magam is esküdt lettem volna, és egy rajtam, életemen kívül álló - ámbár láthat - valamivel kellene foglalkoznom?

Láttunk nagyszerű színészeket. Különösen tetszett Trokán Péter 1 sz. esküdtje, aki tőle telhetően becsületesen igyekezett az ülést kordában tartani. A banki alkalmazott (talán 2. sz. esküdt), akit az észérvek megyőztek. Vagy a Stohl András alakította figura: Unta az egészet, és maga sem tudta miért, de amikor a többség a "nem bűnos állásponton volt (még koránt sem mindenki), akkor ment a többség után, csak hagyják már békén. És a Szarvas József játszotta vérbeli nagyon kis polgár, aki a végén csak azért tart ki álláspontja mellett, mert az általa irigyelt, ezért gyűlölt - társadalmi helyzetét tekintve felette álló többi esküdt (most nem számítom ide azelfogul apát, aki minden fiút gyűlölt - Sinkó László alakította) nem volt hajlandó a legalsón (a vádlotton) rúgni egyet. (Ennek az esküdtnek csak egy lépcsőfok állt rendelkezésére, hogy lefelé rúgjon. Atyám, ahogy az észérvekre kirohant, és eredendő bűnről beszélt, hogy ezeknek a kölkei is ilyenek, el kell őket taposni... Na ismerek egy pár embert, aki kb. így cigányozik, stb. Érdekes erre a kirohanásra a zord apa esküdt is elítélően reagált. Hiszen neki tulajdonképpen nem a vádlott társadalmi hovatartozásával, hanem hálátlan fiúi mivoltával volt baja.

Bizony nehéz evetni a saját problémánkat, és nem rávetíteni azt másra! Nem is törekszünk rá, az ember észre sem veszi, mennyire közömbös más sorsa neki!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://melisandegyuruje.blog.hu/api/trackback/id/tr86960721

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.