HTML

Mélisande gyűrűje

"Golaud sírdogáló lányra lel egy sűrű erdőben. Magával viszi nagyapja várába, és feleségül veszi. Mélisande sokat van együtt Golaud testvérével, Pelléasszal. Egyszer Mélisande sokáig játszadozik a férjétől kapott jegygyűrűvel, amíg egy mély kútba ejti. Golaud szívében fokozatosan felébred a féltékenység öccse iránt. A gyűrű elvesztésének nagy jelentőséget tulajdonít. Pelléas hosszú útra készül, arra kéri Mélisande-ot, találkozzanak még egyszer, hogy elbúcsúzhassanak. Golaud kilesi őket, és megöli Pelléast. Mélisande megszüli gyermekét, de haldoklik. Golaud még most is arról faggatja, szerette-e Pelléast. Az asszony csak annyit tud mondani, hogy ártatlanul szerették egymást, majd örökre lehunyja szemét."

Címkék

címkék

Friss topikok

  • almonda: De klassz lehetett! Kár, hogy nincs sok ilyen. S nem csak deLux szinten lenne jó... hanem olyan e... (2010.02.03. 18:42) Behavazott Nagykörút, forrócsokival
  • lilja4ever: @Mélisande: olyan sótlan és unalmas a tanárnő, hogy kész szenvedés volt végigülni. Semmi nem marad... (2010.01.08. 00:42) 16 Akciónap a Nők Elleni Erőszak Ellen
  • Mélisande: Ez jó! Nem is tudtam, hogy feldolgozták Legjobb lehet feliratozva, hallgatni hozzá a pattogós finn... (2009.10.05. 12:12) Veijo Meri: Manilakötél
  • szamárfül/pável: enyém az öröm :) (2009.08.06. 00:19) 3 skandináv regény
  • Mélisande: :) Azért látom, Te is kialakítottad az attitűdöd Izlanddal kapcsolatban:) Úgyhogy nem magyarázkodo... (2008.10.15. 13:23) Izland nagy bajban van

Szerzők

Anyós sopánkodó

2008.06.16. 16:12 Mélisande

Miért van az, hogy ha valaki hosszú évek óta próbál a hely szokásaihoz és szelleméhez igazodni, szemlesütve tudomásul veszi, hogy ő a rangsorban az utolsó, ha szájuk íze szerint fogalmaz meg dolgokat, nem áll ki a gyermekeiért, amikor szapulják őket (na jó néha igen), és a féligazságokat elfogadja akkor is folyamatosan keresik a gyenge pontjait és bele is mártják a kést, ahogy kell. A hétvégén ez történt velem anyósoméknál, és ez még csak a nyár eleje. Én anyósom igazán tisztelem, megbocsátottam, amiért eleinte olyan ellenséges volt velem, alig szólok másoknak rosszat róla - akkor mért kell cserébe romos egóval hazajönnöm minden alkalommal?

Na ez miért van így? Mert elrettentő példa az ő élete: pont az, amit nem akarok élni. Mert megkeseredett a házasság taposómalmába? Mert élete őszén már nem csaphatja be magát? Mert szegény azt hiszi, hogy azt az életet élem, amit ő is élhetett volna?

Elismerem, ezke nem szülnek éppen pozitív érzéseket, megértem, ha ezt rám akarja vetíteni, annál is inkább, mert teheti: a kedves fia sose fog megvédeni, így abszolut szabad préda vagyok. És az áskálódó sogornőmről nem is szóltam még (bár most ő épp csendben volt). Ja, miért kell tűrnöm? Hát az a nagy helyzet, hogy momentán csak rá tudom nyáron a gyerekekt bízni, ráadásul ott a Balaton parton tényleg jobb helyük van, mint a városban. (Ők is másképp vannak kezelve - a jött-ment ribanc gyerekei.)

Tényleg olyan vagyok hétközben, mint egy terminátor - csak neki a napi csip-csupp feladatoknak, amit hoz az élet, elvégezni, jöhet a következő - és erre ahelyett, hogy feltöltődnék, ott szívok!

Szólj hozzá! · 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://melisandegyuruje.blog.hu/api/trackback/id/tr22523969

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.