HTML

Mélisande gyűrűje

"Golaud sírdogáló lányra lel egy sűrű erdőben. Magával viszi nagyapja várába, és feleségül veszi. Mélisande sokat van együtt Golaud testvérével, Pelléasszal. Egyszer Mélisande sokáig játszadozik a férjétől kapott jegygyűrűvel, amíg egy mély kútba ejti. Golaud szívében fokozatosan felébred a féltékenység öccse iránt. A gyűrű elvesztésének nagy jelentőséget tulajdonít. Pelléas hosszú útra készül, arra kéri Mélisande-ot, találkozzanak még egyszer, hogy elbúcsúzhassanak. Golaud kilesi őket, és megöli Pelléast. Mélisande megszüli gyermekét, de haldoklik. Golaud még most is arról faggatja, szerette-e Pelléast. Az asszony csak annyit tud mondani, hogy ártatlanul szerették egymást, majd örökre lehunyja szemét."

Címkék

címkék

Friss topikok

  • almonda: De klassz lehetett! Kár, hogy nincs sok ilyen. S nem csak deLux szinten lenne jó... hanem olyan e... (2010.02.03. 18:42) Behavazott Nagykörút, forrócsokival
  • lilja4ever: @Mélisande: olyan sótlan és unalmas a tanárnő, hogy kész szenvedés volt végigülni. Semmi nem marad... (2010.01.08. 00:42) 16 Akciónap a Nők Elleni Erőszak Ellen
  • Mélisande: Ez jó! Nem is tudtam, hogy feldolgozták Legjobb lehet feliratozva, hallgatni hozzá a pattogós finn... (2009.10.05. 12:12) Veijo Meri: Manilakötél
  • szamárfül/pável: enyém az öröm :) (2009.08.06. 00:19) 3 skandináv regény
  • Mélisande: :) Azért látom, Te is kialakítottad az attitűdöd Izlanddal kapcsolatban:) Úgyhogy nem magyarázkodo... (2008.10.15. 13:23) Izland nagy bajban van

Szerzők

Szentendre vasárnap

2008.02.25. 16:23 Mélisande

Kisütött a nap, langy szellő lengedez, ki kellene hát mozdulni. Kislányommal kocsiba ülünk és irány Szentendre, vasárnap délután. A városhatárban elfelejtették kitenni a megtelt táblát, legalábbis ami a parkoló és fagyi/süti evő helyeket illeti. Ráadásul - bár utólag belegondolva helyesen - egyirányusítottak a Duna-part belvárosi szakaszát Leányfalu felé. Ez parkoló-inséges időben elég kellemetlen, de legalább nincs káosz (akkora) a ki-beálló autók miatt.

Végül egész jó helyet találunk - jócskán ki kellett már hajtanunk a centrumból, amikor  próba szerencse alapon lekanyarodunk aCafé Rodin nevű egység felé, és azon túlgurulva találunk szabad helyet, de még akadt több is. A domboldalon non-figuratív szobrok, feljebb villák, látszik, egykor művészek laktak itt (remélhetőleg most is, bár az egyik lecserélt, hiper-modern nyílászáróit nézve ebben nem vagyok biztos). És kiderül, hogy az utca a lenti meghosszabbított fő csapásvonalnak a meghosszabbítása (Művészet Malom utcája) - ráadásul nem is sokkal, így kényelmes a séta!

Hanem bent! Tele orosszal és rengeteg a primitív, felkapaszkodott magyar, akiknek úgy tűnik, ezen a szép napon nem volt kedvül plázázni, helyette korzóznak. Láttam, nyíltak is egyre-másra a trendi helyek. A Szamosban épp találtunk helyet, de valahogy idegennek éreztem magam. Ezek már nem túristák, közéjük kéne tartoznom, de mégis idegen voltam. Már nem a művészet barátoké a város. A lakói (vagy üzlettulajdonosok?)... Csomó terepjáró, száguldoznak a keskeny utcákon... Bezzeg a múzeumok környéke! Na, az már nem ilyen zsúfolt, a Czóbel Múzeumnál már igencsak szellős volt!

Visszafelé aztán jó nagy dúgó keletkezett a Corától Békásmegyer lámpáig! Mintha hétköznap lenne!

Szólj hozzá!

Címkék: hazai

A bejegyzés trackback címe:

https://melisandegyuruje.blog.hu/api/trackback/id/tr27353926

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.