HTML

Mélisande gyűrűje

"Golaud sírdogáló lányra lel egy sűrű erdőben. Magával viszi nagyapja várába, és feleségül veszi. Mélisande sokat van együtt Golaud testvérével, Pelléasszal. Egyszer Mélisande sokáig játszadozik a férjétől kapott jegygyűrűvel, amíg egy mély kútba ejti. Golaud szívében fokozatosan felébred a féltékenység öccse iránt. A gyűrű elvesztésének nagy jelentőséget tulajdonít. Pelléas hosszú útra készül, arra kéri Mélisande-ot, találkozzanak még egyszer, hogy elbúcsúzhassanak. Golaud kilesi őket, és megöli Pelléast. Mélisande megszüli gyermekét, de haldoklik. Golaud még most is arról faggatja, szerette-e Pelléast. Az asszony csak annyit tud mondani, hogy ártatlanul szerették egymást, majd örökre lehunyja szemét."

Címkék

címkék

Friss topikok

  • almonda: De klassz lehetett! Kár, hogy nincs sok ilyen. S nem csak deLux szinten lenne jó... hanem olyan e... (2010.02.03. 18:42) Behavazott Nagykörút, forrócsokival
  • lilja4ever: @Mélisande: olyan sótlan és unalmas a tanárnő, hogy kész szenvedés volt végigülni. Semmi nem marad... (2010.01.08. 00:42) 16 Akciónap a Nők Elleni Erőszak Ellen
  • Mélisande: Ez jó! Nem is tudtam, hogy feldolgozták Legjobb lehet feliratozva, hallgatni hozzá a pattogós finn... (2009.10.05. 12:12) Veijo Meri: Manilakötél
  • szamárfül/pável: enyém az öröm :) (2009.08.06. 00:19) 3 skandináv regény
  • Mélisande: :) Azért látom, Te is kialakítottad az attitűdöd Izlanddal kapcsolatban:) Úgyhogy nem magyarázkodo... (2008.10.15. 13:23) Izland nagy bajban van

Szerzők

Callas - Norma

2008.02.21. 16:08 Mélisande

Hát nem akaródzott az írás sokáig, és most sem igazán megy. Csak becsületből írogatok valamit.

Normát hallgattam a napokban, persze Callassal. A felvétel 52-ben, vagy 53-ban készült, mono. Callas magabiztosan, szenvedélyesen és tiszán énekel, igazi parancsoló papnő igaz, hallani az éles magasságokat - persze ezek mindig is jelen voltak, azonban minden hangi eszköznek teljes birtokában van. Milyen árnyalt Norma, mennyire érezni a tragikumot (pedig az ő életében még hátra volt a feketeleves)! Ez a felvétel nem a későbbi, 58-as (?), ekkor megy a szekér, még mindig felfelé ível a pályája.

A Pollionét éneklő Filippechitől nem vagyok oda - őszintén szólva az ő neve teljesen ismeretlen számomra. Persze szépen énekel, de nekem semmi különös, és a végére kifullad - dacára a stúdió felvételnek.

Ebe Stigniani sem tetszik - Adalgisa nem matróna volt. Persze szép a matéria és még mozgékony is, technikailag bírja a szerepet, a második Normás duettben el is feledkezik róla az ember, én viszont a későbbi lemez Christa Ludwigját preferálom!

Nicola Rossi-Lemeni bassusa azonban maximálisan megfelel a főpap szerepéhez. Fantasztikus, hosszan kitartott mélységeket produkál, főleg a záró felvonásban, amikor a kórus kíséri!

A karmester Tullio Serafin, nem tudom megítélni milyen, pláne azért mono a felvétel is, hát, nem azt figyeltem, hol túl hangos, hol léptek be későn (főleg, hogy nem is tudom, mikor kéne). Ha volt is ilyen, nem lehetett gond, mert ugyan nem tűnt fel...

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: cd

A bejegyzés trackback címe:

https://melisandegyuruje.blog.hu/api/trackback/id/tr58348598

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.