HTML

Mélisande gyűrűje

"Golaud sírdogáló lányra lel egy sűrű erdőben. Magával viszi nagyapja várába, és feleségül veszi. Mélisande sokat van együtt Golaud testvérével, Pelléasszal. Egyszer Mélisande sokáig játszadozik a férjétől kapott jegygyűrűvel, amíg egy mély kútba ejti. Golaud szívében fokozatosan felébred a féltékenység öccse iránt. A gyűrű elvesztésének nagy jelentőséget tulajdonít. Pelléas hosszú útra készül, arra kéri Mélisande-ot, találkozzanak még egyszer, hogy elbúcsúzhassanak. Golaud kilesi őket, és megöli Pelléast. Mélisande megszüli gyermekét, de haldoklik. Golaud még most is arról faggatja, szerette-e Pelléast. Az asszony csak annyit tud mondani, hogy ártatlanul szerették egymást, majd örökre lehunyja szemét."

Címkék

címkék

Friss topikok

  • almonda: De klassz lehetett! Kár, hogy nincs sok ilyen. S nem csak deLux szinten lenne jó... hanem olyan e... (2010.02.03. 18:42) Behavazott Nagykörút, forrócsokival
  • lilja4ever: @Mélisande: olyan sótlan és unalmas a tanárnő, hogy kész szenvedés volt végigülni. Semmi nem marad... (2010.01.08. 00:42) 16 Akciónap a Nők Elleni Erőszak Ellen
  • Mélisande: Ez jó! Nem is tudtam, hogy feldolgozták Legjobb lehet feliratozva, hallgatni hozzá a pattogós finn... (2009.10.05. 12:12) Veijo Meri: Manilakötél
  • szamárfül/pável: enyém az öröm :) (2009.08.06. 00:19) 3 skandináv regény
  • Mélisande: :) Azért látom, Te is kialakítottad az attitűdöd Izlanddal kapcsolatban:) Úgyhogy nem magyarázkodo... (2008.10.15. 13:23) Izland nagy bajban van

Szerzők

André Chénier

2007.10.12. 09:35 Mélisande

Tegnap megnéztem az André Chéniert az Operában. Vegyes hatások, az előadás élvezetéből jókorát levont a férjem kinlódása, amiért együtt kell velem megjelenni valahol - úgy ültünk ott mint két idegen, akik ráadásul nem is túl szimpatikusak egymásnak. Ráadásul fáradt is volt. Én is jó előre tartottam már a közös operába menettől - na nem baj, még egy közös Elektra, aztán szerintem kifújt. Persze ezt már sokszor megígértrem magamnak!

Az előadás: vártam a szerepben Sümegi Esztert, aki nem is okkozott csalódást. Tavaly, a bemutató környékén vele álmodtam, hogy ő lesz az ideális Magdaléna. Előtte meglehetős fenntartásaim voltak vele kapcsolatban. A művészetét értékeltem, de álszentnek tartottam, nyomulósnak, és különösen visszatetsző volt számomra,amit Wendler Attiláról ama botrányos Tosca után nyilatkozott. (Ami persze emberileg érthető!) Nos, lehet, hogy ezek mind így is vannak, de a tegnapi alakítás után mindent megbocsátok neki! Jól hozta a környezetére fogékony, de naív kislány figuráját, akit a történelem vihara érett nővé tett. A Mamma morta áriájába ezt mind sikerült belesűrítenie. Gyönyörűen énekelte! Ez volt eddig a legjobb alakítása!

Méltó partnere volt Fekete Attila, aki a Karnyóné ficsúrja után most egy fennkölt személyiséget alakított. Perfekt hangokkal, kitűnő színészi megformálással, mind megjelenésével hitelesen hozta a költőt.

Gérard nekem afféle női Giocconda volt - először dühödt féltékenység, aztán a megbocsátás, a szerelmesek segítése. Annyira meghatja az igaz és meghitt érzés két ember között, hogy ő maga is igényli, hogy oklyan tisztává váljék, mint amazok érzése - még akkor is, ha ezen, épp e két ember miatt kívül is reked. Vágyja, hogy részese legyen, de miután világos számára, hogy ez nem lehetséges, legalább a szerelmesek magasságába emelkedik. A különbség Ponchielli hősnője és közte annyi, hogy itt ő az aki megmenekül, és a pár hal meg, míg Giocconda esetén pont fordítva. Persze - ahogy búcsúzásul ő is énekli - a halál megváltás lenne neki, vágyja André és Magdaléna végzetét. Csalódott mint szerelmes, csalódott eszméiben, semmi nem maradt neki, csakhogy utoljára jót cselekedett. Busa Tamás hibátlanul énekelt, bár néha kissé teátrális volt, de az utolsó két felvonásban azt hiszem nagyot alakított. Monológja különösen emberi volt.

Tetszett még Simon Krisztina Bersije (szép hang és külső, kb. 3 éve a szegediek Végzet vendégjátékában láttam, mint Preziosillát, akkor felejthető volt). Balatoni Éva Madelonja szép lett volna, de amilyen magabiztosan indult, sajna a legmagasabb tartományban nem csak hogy bizonytalankodott, de nem ment neki. Keveset látni az operában, pedig koncerteken neves partnerekkel énekel. Többet kéne szerepeltetni! Hangilag és alakításban még Cseh Antal Roucher-je méltó említésre. A többieket hagyjuk. Volt egy-két borzalmas, megengedhetetlen, őket nem is említem inkább.

Nem véletlen, hogy a Chénier nem egy gyakori darab a világ operaszinpadain. A cselekmény, a személyek kibontása hektikus, maga a címszereplő sem árnyaltan megírt figura. A sok szereplő miatt eleve nehéz kivitelezni, mind anyagilag, mind szereposztás szempontjából nagy terheket ró egy szinházra. A tömegjelenetek változóak - van köztük hatásos, meg egy csomó felesleges. Balettbetétről nem szólva - az minek kellett a verizmo korában? A végén ünnepelhették volna tovább is az említett szereplőket, mert ők megérdemelték volna.

Szólj hozzá!

Címkék: opera

A bejegyzés trackback címe:

https://melisandegyuruje.blog.hu/api/trackback/id/tr80194062

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.