HTML

Mélisande gyűrűje

"Golaud sírdogáló lányra lel egy sűrű erdőben. Magával viszi nagyapja várába, és feleségül veszi. Mélisande sokat van együtt Golaud testvérével, Pelléasszal. Egyszer Mélisande sokáig játszadozik a férjétől kapott jegygyűrűvel, amíg egy mély kútba ejti. Golaud szívében fokozatosan felébred a féltékenység öccse iránt. A gyűrű elvesztésének nagy jelentőséget tulajdonít. Pelléas hosszú útra készül, arra kéri Mélisande-ot, találkozzanak még egyszer, hogy elbúcsúzhassanak. Golaud kilesi őket, és megöli Pelléast. Mélisande megszüli gyermekét, de haldoklik. Golaud még most is arról faggatja, szerette-e Pelléast. Az asszony csak annyit tud mondani, hogy ártatlanul szerették egymást, majd örökre lehunyja szemét."

Címkék

címkék

Friss topikok

  • almonda: De klassz lehetett! Kár, hogy nincs sok ilyen. S nem csak deLux szinten lenne jó... hanem olyan e... (2010.02.03. 18:42) Behavazott Nagykörút, forrócsokival
  • lilja4ever: @Mélisande: olyan sótlan és unalmas a tanárnő, hogy kész szenvedés volt végigülni. Semmi nem marad... (2010.01.08. 00:42) 16 Akciónap a Nők Elleni Erőszak Ellen
  • Mélisande: Ez jó! Nem is tudtam, hogy feldolgozták Legjobb lehet feliratozva, hallgatni hozzá a pattogós finn... (2009.10.05. 12:12) Veijo Meri: Manilakötél
  • szamárfül/pável: enyém az öröm :) (2009.08.06. 00:19) 3 skandináv regény
  • Mélisande: :) Azért látom, Te is kialakítottad az attitűdöd Izlanddal kapcsolatban:) Úgyhogy nem magyarázkodo... (2008.10.15. 13:23) Izland nagy bajban van

Szerzők

Max Manus

2010.01.14. 15:41 Mélisande

 

Tegnap, mikor végre nem keresek kifogást, miért nem megyek el megnézni, majdnem meghiúsította a BKV sztrájk a mozizást. Kelenföld-Krisztina körút (Tabán mozi) 50 perc. Persze alig lézengtünk, úgyhogy naná, hogy beengedtek.

A film valós figuráról szól, így hellyel-közzel az események is megtörténtek. Adva van egy enyhén militáns beállítottságú fiatalember, aki olybá tűnik, nem tud magával mit kezdeni. Az alapanyagok meg is vannak a tipikus hős figurához, akinek nincs sok veszteni valója. Már beleüti az orrát a finn háborúba is, megtanulja, milyen egyszerű gyilkolni, és persze meghalni is. Aztán 1940 tavaszán megszállják Norvégiát, és amatőr ellenálló csoportot szervez. Figyelmeztetik, hogy pancser, persze ő jobban tud mindent, le is bukik. És innen már félelmetes az egész. Számomra döbbenetes volt látni Quisling martalócait, akik túltesznek a megszállókon - mármint embertelenségben (már ha alul múlható volt, de majd látjuk, hogy bizony az). Ja ez a része ismerős nekünk! Szóval ami rémes, hogy ott, északon, hogy az azért más volt, de nem, az is olyan volt. És innen semmi kétség, ha Svédország, Izland német megszállás alá került volna, ott is lettek volna verőlegények, spiclik, megalkuvók (ez utóbbi nagyon is érthető, sőt számomra - kövezzenek meg - elfogadható). De akadnak segítők, profik és amatőrök egyaránt. A kis trükkjeiken pillanatok alatt átlát a Gestapo. Emberünk megszökik sebesülten a kórházból és átjut Skóciába. (Néha nagyon nagyok a snittek, bár ez időnként jóértelemben meghökkentő eredményt ad, pl. amikor a Donau felrobbantása után várja a napfelkeltét a svéd határon - amelyen keresztül ide-oda pendliztek - a következő képkocka csak a sorra elszívott cigaretták csikkjeit mutatja a hóban, de az a jelent már Stockholmban játszódik, és egy férjes nőre vár.) Itt profi kiképzést kap, sor is kerül az első akcióra az oslói kikötőben, több hajót felrobbantanak. Persze a Gestapo tudja, hogy akkor is, ha angolok voltak, kellett, hogy helyi segítőjük legyen, és túszokat szed a gyárból, akiket kivégeznek. Ez szörnyű volt, fiatal fiúért járt közben az édesanyja - egy szem gyereke volt - nekem, mint fiús anyukának mindig iszonyatos, még ha csak egy filmről is van szó!

A szabotász akciók egymást érik, és egyre több a veszteség. A film nagy dilemmája, hogy szabad-e ismerősöket, békés embereket, sőt egyszerű ellenséges katonákat feláldozni bizonyos célokért? (Ezzel a kérdéssel foglalkozik Siegfried Lenz Városszerte beszélik c. könyve, én ugyan sose tudtam végigolvasni.) 70 év távlatából már tudjuk, hogy a háborút a pénzzel vagy egyéb stratégiai tartalékokkal rendelkező nagyhatalmak nyerték meg, és igazából alig valamit számítottak a norvég szabotőrök, lengyel felkelők, stb. hősies tettei. Ahogy egyre közelebbi barátok halnak meg, úgy megtudjuk, Max érző ember, elsírja magát, utolsó akcióját pedig nem is látjuk, csak azt, hogy a szép, tipikus 30-as években épült egészséges lakásokból álló házba berontanak a németek, valami hátsó ajtón bekukucskál, a lépcsőn folyik a vér, és ő nem tesz percekig semmit, mert sír. Újra nekiveselkedik, de megint befogja a száját és sír. Ezek szép, emberi pillanatai a filmnek.

Nagyon hitelesen ábrázolták a feszült pillanatokat, főleg a két kikötői akció során, ilyen volt pl. a hirtelen kigyulladó óriás reflektorok fénye. Egyúttal hihetetlen volt, hogy ennyire amatőr lett volna a német parti őrség, hogy papírok nélkül beenged a stratégiai fontosságú Donau naszád (?) közelébe 3 villanyszerelőt? Át sem kutatják a cuccokat? Igaz, máshol is olvastam, hogy 1944-re már nyoma sem volt a jólszervezettségnek. Pontosabban nagyon fellazult sokminden.

A béke első napjaiban elmegy Siegfriedhez (beosztása, teljes neve), a Norvégia rajongó (végig norvégul is beszél, a többi német németül), ám kegyetlen gestaposhoz, megnézni magának. Amaz kezet nyújt neki, és a végén ő is (igaz, vonakodva), pedig egy háborús bűnös, legjobb barátai gyilkosa. Mintha két tiszteletre méltó ellenfél (mondjuk egy Rommel és Montgomery) találkoznának. Pedig nem. A német eltorzult személyiség, tipikus hatalomvágyó, a paternalizmus remekműve. Szóval ez egy kicsit valószínűtlen volt.

Amikor kitör a béke, felesleges embernek érzi magát; tipikus Vietnám, Bosznia effektus - ne tud beilleszkedni a korlátok nélküli (mert minden relatív) életbe, és szembe kell néznie a veszteségeivel. Pont ebben a nehéz átmenetben kell meggyászolnia mindazokat, akikkel már nem ünnepelhet együtt. Persze minden jó, ha vége jó, a végén a csodát asszony elválik férjétől, és összeköltöznek. A végén a kivel mi lett epilógusban megemlítik, hogy alkohol problémákkal küzdött. Amúgy irodaszerekkel kereskedett.

Ha nagyon magamba nézek, eddig összesen egy olyan háborús filmet láttam, ami északon játszódik, de nem tudom a címét. A sztori az volt, amikor a dániai Zsidókat az Öresundon keresztül csónakokon átcsempészték (szinte kivétel nélkül!!!!) Svédországba. (Nálunk még tapsoltak is Hitlernek sokan.) Egyik szereplője az Olsen banda fejét alakító színész volt, erre emlékszem.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://melisandegyuruje.blog.hu/api/trackback/id/tr21672175

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.