HTML

Mélisande gyűrűje

"Golaud sírdogáló lányra lel egy sűrű erdőben. Magával viszi nagyapja várába, és feleségül veszi. Mélisande sokat van együtt Golaud testvérével, Pelléasszal. Egyszer Mélisande sokáig játszadozik a férjétől kapott jegygyűrűvel, amíg egy mély kútba ejti. Golaud szívében fokozatosan felébred a féltékenység öccse iránt. A gyűrű elvesztésének nagy jelentőséget tulajdonít. Pelléas hosszú útra készül, arra kéri Mélisande-ot, találkozzanak még egyszer, hogy elbúcsúzhassanak. Golaud kilesi őket, és megöli Pelléast. Mélisande megszüli gyermekét, de haldoklik. Golaud még most is arról faggatja, szerette-e Pelléast. Az asszony csak annyit tud mondani, hogy ártatlanul szerették egymást, majd örökre lehunyja szemét."

Címkék

címkék

Friss topikok

  • almonda: De klassz lehetett! Kár, hogy nincs sok ilyen. S nem csak deLux szinten lenne jó... hanem olyan e... (2010.02.03. 18:42) Behavazott Nagykörút, forrócsokival
  • lilja4ever: @Mélisande: olyan sótlan és unalmas a tanárnő, hogy kész szenvedés volt végigülni. Semmi nem marad... (2010.01.08. 00:42) 16 Akciónap a Nők Elleni Erőszak Ellen
  • Mélisande: Ez jó! Nem is tudtam, hogy feldolgozták Legjobb lehet feliratozva, hallgatni hozzá a pattogós finn... (2009.10.05. 12:12) Veijo Meri: Manilakötél
  • szamárfül/pável: enyém az öröm :) (2009.08.06. 00:19) 3 skandináv regény
  • Mélisande: :) Azért látom, Te is kialakítottad az attitűdöd Izlanddal kapcsolatban:) Úgyhogy nem magyarázkodo... (2008.10.15. 13:23) Izland nagy bajban van

Szerzők

Macbeth Bécsben

2009.12.15. 16:13 Mélisande

Kép: http://www.wiener-staatsoper.at

Igyekszem nagyon rövid lenni. Jó Macbethet láttam Bécsben, örülök, hogy egyik kedvenc operám végre láthattam is, nem csak a CD-m hallgassam rongyosra. Verdi e komor operája igazi olasz muzsika, tele indulószerű dallamokkal, szépem énekelhető részekkel, muzsikával. Elsőre. Mert a felszín alatt ott vannak a sötét indulatok,az emberi lélek bármikor vadálattá változni kész rezdülései, a rémület, megbánás, teljes világvége, na és persze a konklúzió: hogy minden terror felett győzedelmeskedik a jó. Na kössz szépen!

Itt van mindjárt a komor nyitány. Rövid, sötét, vastagon szólnak a rezesek - nem sok jót ígér! Aztán jön egyik kedvenc részem: a jóslat: misztikus, de dallamos, sőt megkockáztatom: játékos muzsika. Megjön a két győztes: Macbeth és Banquo. Megtudják a jóslatot, és máris elkezdik méregetni egymást a bajtársak. A zene pedig olyan szép, mintha szerelmi kettős lenne. (Amúgy azt hiszem meglehetősen ritka a basszus-bariton kettős.) Aztán eltűnnek, a lidércek kórusa pedig egy hangként kijelenti: elmentek, de Macbeth visszajön, amikor megzendül az ég! Majd a Lady-t láthatjuk, a "Vienni t'affretta" áriában eltökéli, hogy ő majd gondoskodik a jóslat valóraváltásáról. És akkor a rendezés: a boszorkány és jóslat jelenet baromság: 20-as évek kosztümjeibe öltözött kórus, néhány züld és piros lidérc (nekik vannak egyedül misztikus mozdulataik), közben a "kékharisnyák" fényképeznek, interjót adnak - hű de mérges voltam, amiért ezt a fontos és zseniálisan megkomponált jelenetet így elkq... a rendezőnő! A Lady alakjába viszont némi humort csempészett. Fürdőszoba, habfürdő, plexifal mögött a háló. A kád szélén egyensúlyozva énekel Erika Sunnegårdh, egy szál kombinéban, joggingoló őrparancsnok érkezik beosztottjával, az utasítást felemelt hüvelykujjal nyugtázzák - láthatóan imádják a Lady-t. Aztán érkezik Macbeth, fél, a Lady meg is mondja neki, hogy nagyravágyó, de sajna gyáva. Megérkezik a király, mintha kikezdene a Lady-vel... Na itt a rajongó Macbeth nem hezitál, mikor éjfélt üt az óra, gyilkol. Utána kiborul, a Ladyt hányinger kerülgeti, mikor meglátja a véres kezét. Végül mégis ő viszi vissza a szobába a tőrt... Érkezik Macduff és Banquo, ébresztenék a királyt, de jaj! Csontig hatoló szextett, Malcolmot gyanusítják, menekülnie kell. Macbeth tehát elindult az úton, és ami jön... rémlátomások, halottak, vér. Ez így egy rémdráma, de feloldja a muzsika. Banquo szomorú, élettől búcsúzó áriája (habár mégcsak végzetét sejti), majd a pattogó, már-már operettes brindizi jelenet. Menekültek kara, majd Macduff gyászos áriája, hogy aztán a rövid kettőse Malcolmmal vendettát kiálltson. És a vég: a Lady őrülten támolyog, párnet tesz a ruhája alá, eléggé szájbarágósan jelezve: ő meddő asszony. (Nesze neked feminizmus: a nő, aki nem anya, az örjöngő vadállat lesz előbb-utóbb!)

A bécsi közönség kifütyülte a 2. boszorkány jelenetet, a hülye színjátékkal megjelenített végzetével - hát nem is volt túl fantáziadús! Kibúzták Erika Sunnegårdh-ot is, bár ő bravókat is kapott. Épp az Alvajáró-jelenet után, pedig az sikerült a három és fél ária +egy hanggyilkos kettős után a legjobban. Én megszoktam a lemezen Cossotto hatalmas hangját, lehet, hogy másnak sem volt elég? Nekem semmi bajom nem volt vele. Ausztrál szerelmemre emlékeztetett a címszereplő Simon Keenlyside - kiköpött angol fizimiska, és nagyszerű bariton tulajdonosa. Banquo szerepében a szlovák Stefán Kocán gyönyörű basszusát hallgathattuk. Meglepően sötét mélységekkel bíró viszonylag fiatal énkes. Szépen szólt Dimitri Pittas Macduffja is, és dícséretet érdelemel Németi Gergely Malcolmja is. (Meghajlásnál bravókat kapott!)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://melisandegyuruje.blog.hu/api/trackback/id/tr81600068

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.