Mélisande gyűrűje

Nem előszörre és nem másodszorra jártam Koppenhágában, ezért amiről biztos nem írok: Hableány, Nyhaven, Nemzeti Múzeum, Szépművészeti Múzeum, Hajózási Múzeum, Rundetaarn. Ezeket ugyanis már láttam. Úgy döntöttem, a rendelkezésemre álló másfél napot inkább afféle „vándorszivacs” állapotban töltöm el. Ennyi állt rendelkezésre, hogy magam legyek.

Az érkezés estélyén csak annyi idő volt, hogy meglátogassuk a Tivolit. Leginkább a Práterhez hasonlítanám, de oda nem kell a belépéskor fizetni. Kicsit zsúfoltabb is emez, meg valahogy kiépítettebb. Több az elegáns hely, Práter amolyan kedélyes szórakozóhely. Szóval a lényeg: ha fel akar valaki ülni valamire, annak külön jegyet kell vennie, pl. a hullámvasútra. Még amin meglepődtem, a sok keresztül-kasul futkosó 7-8 éves gyerek 1/2 10-kor.

Másnap birtokba vettem a várost. A szokásos óvárosi kört megtettem, a Strøgeten és a környező utcákon bőven akad látnivaló, tele nagy divatházak üzleteivel, kávézókkal, ott az Illum áruház (Olyan, mit a Harrods Londonban). Egy forró csoki után (csoki kockák pálcikára szórva, forró tejjel és valódi, dán tejszínhabbal) irány a Vesterbro. Ez a pályaudvar mögötti városrész – hajdan hírhedt szegénynegyed, Nexö regényeinek koppenhágai helyszíne - vágóhidakkal, vásártérrel. Ide özönlött az ipari forradalom idején nincstelenné vált parasztok tömege, hogy olcsó munkaerőként próbáljoon valahogy megélni. Most: multikulturális negyed, sok fiatallal, főleg kisgyerekesekkel. Számtalan tervező üzletével, színházakkal, galériákkal. Közvetlenül a pályaudvar mögött egy apró thai negyed – pici thai élelmiszerüzletekkel, egyéb boltokkal.
A Halmtorveten hatalmas kulturális centrum nyílt a húskombinát helyén, a vásárteret modern burkolat fedi, szökőkutak, utcadíszek foglalják el.
A fő bevásárló utca az Istedgade, számos dizájner üzlettel. Érdemes volt elkalandozni a többi utcában is: nagyon szép parkokat, játszótereket, zöld szigeteket alakítottak ki lebontott tömbök helyén.
Egész más képet fest a fő közlekedési útvonal, a Vesterbrogade: itt főleg arab, indiai, távol-keleti éttermek, boltok találhatók, nagy a forgalom, sokkal külvárosiasabb hangulatú út.
Szívok egy cigit a gyönyörű pályaudvar előtt (régen az előcsarnokában jó kis üzletek voltak – ezekből mára csak a Body Shop maradt).
Koccolás a centrumba, kinyitott Ilse Jacobsen (http://www.ilsejacobsen.dk)üzlete, és veszek egy szép melange gyapjú kardigánt. Mellette egy kézzel készített csokoládét árusító üzlet, a Summerbird. A kéktetetejű a legeslegfinomabb! Persze egy doboz vegyes desszertet vittem a gyerekeknek is. (http://www.summerbird.com)
Délutáni programom az Islands Brygge (Izland rakpart!) városrészbe vezetett. Itt régen raktárak, tengerész lakások, rakodóhelyek voltak, amolyan koppenhágai rozsda övezet volt ez, hátrébb még ma is gyárakkal, gazos területekkel. Amennyire észrevettem, ma a városfejlesztés elsősorban erre a területre koncentrál. Még korántsem befejezett, egyelőre (bár ez sem kész) az Artillerivej – Axel Heides Gade által bezárt terület, ha a Langebro hídról nézzük. Célszerű azon átgyalogolni, mert így a városközponttól csak mintegy 600 m séta. A gyalogoshídon is át lehet menni a terület túloldalán, de ott szerintem nem olyan klassz sétálni. Itt rengeteg az új épület, lakóház, székházak. Ahogy a szállodában talált ismertetőben olvasható, a kerületnek még nem alakult ki az igazi sármja, képlékeny, nem igazán bensőséges. Nos, ezzel a tudattal kell odamenni, és akkor megtaláljuk a nekünk való dolgokat. A medencéket, csobogókat, kerteket körülölelő új tömbök mellett vannak loft lakások/műtermek, korszerűvé tett munkás bérkaszárnyák, módosabb kispolgári és középosztálybeli bérházak, imitt-amott sorházak. Találtam régi cukrászdát, apróka gyermekruha üzletet, hangversenytermet, galériát. Volt egy telek pici házzal, ahol lovak voltak, régi szekerek, vagonok. Magáningatlanon. Így aztán sok időt eltöltöttem a területen. Végül kisétáltam a kikötőcsatorna partjára, ahol végig a rakodópart mentén a járószintnél kb. 1 méterrel alacsonyabban fut egy cölöpökön álló stég, ami oldja a víz és a padka közti mélységet. Bátrak még ugráltak is innen. Mellesleg sok helyen megmaradtak a raktárak, javító üzemek tartozékai – ezek most köztéri „tereptárgy”-ként funkcionálnak. Akad itt még felfordított hajótest állványzaton, alá is lehet állni. Meg bár, görkori pálya. Igazi esti találkozóhely. És hál’isten az idő szép volt (amúgy végig). Este még beszaladtam egy mini öltöztető bábuért az Indiskába (ezt még Stockholmban kinéztem), vettem egy szenyót, amit az Amargertorv szökőkútjánál ettem meg, egy sütit, és irány a hotel, szerencsére éjfélig egyedül élvezhetem a dán péntekestét.
Szombat sajna már csak félig enyém. Forrócsoki a szokásos helyen a Strøget és a Knabrostaede sarkán. Még nem mondtam, hogy a régi egyetem körül van az óvárosnak egy csili-vili bevásárlóutcától merőben különböző része, a Latin-nagyed. Persze ezt a nevet a párizsi nagytestvér után ragasztották rá, és kevéssé hasonlít hozzá. Nagyjából a Skindergade és a Nørre Voldgade közötti rész, apró sétálóutcákkal. Fő ütőerének a Fiolstraedét tekintem. Rengeteg galéria, ruhabolt, antikvárium, second hand szegélyezi. Itt található kedvenc gyerekruha üzletem, a WHEAT. A boltok sokszor szuterénekben vannak, de persze nem olyan dohszagúak, és sivárak, mit (rendszerint, tisztelet a kivételnek azért akad) a magyarországiak. Szóval WHEAT-nél szép kis hosszúujjú felsőt kapott a kislányom, de sajnos a fiú méretében már nem készítenek ruhákat. (http://www.wheat.dk) Az egyik szomszéd utca kínai üzletében pedig egy rég vágyott bársony csatos babcipőt vettem – magamnak, mindössze 41 DKK-ért! És következzék a Nørrebro! Régi munkáskerület, ma sem csili-vili, de nagyon népszerű és izgalmas. Ha átmegyünk a Dronning Louises hídon, forduljunk a második utcán jobbra. Amikor én arra jártam, a híd nørrebroi végénél, a zöld területen épp ruhacsere akció volt. Tehát használt ruhát cserélhettél, vagy beszámították, de meg is lehetett venni. Ősszel a WAMP-on már itt is volt ilyen kezdeményezés. Lényege, hogy ezzel is óvjuk a környezetet, mert a külföldön gyártatott ruhák hihetetlen terhelést jelenteknek, gondoljunk csak a szállításra, aztán eldobják őket, mert olcsó, könnyen pótolható, így megy a kommunális szemétbe. Na de még szót kell ejtenem a tavakról, mert az említett híd mesterséges (azaz csak félig, mert mocsaras terület lévén csak össze kellett a vizet gyűjteni) tavon (van belőlük 4) vezet keresztül. Stratégiai célokból hozatta létre – szégyellem, de nem emlékszem melyik, biztos az egyik Krisztián (magyarul Keresztély). Na de vissza a Ravnsbroggadéra. Ez a régiségkereskedők, vagy inkább ócskások utcája. A boltok mellé kipakolva csomó minden, boltok szó szerint plafonig tömve pl. régi rádiókkal, kenyérpirítókkal. Kedvencem egy ilyen alagsori üzlet, amely egyúttal kávézó is. Szép időben ki lehet telepedni az utcára a régiségek mellé. Valódi kincsesbánya az Elmegade – Guldbergsgade – Birkegade háromszög. Feltörekvő dizájnerek boltjai vannak itt, igazi halászós hely, én hülye nem vettem semmit. De legközelebb ide koncentrálom kevéske elverni való pénzem. Olyan inspiráló hely volt, hogy na! Ebben a városrészben van egyébként a nemzeti sírkert (a falánál zsibvásár volt, mint vasárnap a józsefvárosi piac fala mentén), és van egy zsidó temető is. Visszamegyek a Latin negyedhez, megveszem a Vilában a kendőt a kislányomnak, egy szoknyát (29 DKK!) az Indiskában, és még csokit a királyi csokoládé szállítónál (Skoubogade 1 http://www.pbchokolade.dk/) és süteményt a híres La Glace (http://www.laglace.dk)cukrászdában. (Aki betér ide: szakítson sorszámot az ajtónál található jegyautomatából, és ügyeljen, hogy legyen nála készpénz, mert csak dán bankkártyát fogadnak el.)
Délután még körbejártam egy nagy tömböt, amely a főcsatorna és a Frederiksholms Kanal partján áll: egykori arzenál épületei, ma műhelyek, múzeumok.
Este még jártam egy Koppenhága környéki elővárosban, Hellerupban. Unalmas hely, tehetős emberek lakják. Azért nem lenne rossz ott élni!
Jó kis két nap volt, sajna vasárnap délben már szállt is fel a repülőgép. (Nem írtam a Kastrup reptérről, a topik címét innen csórtam, mert Skandinávia kapujaként hirdetik magukat - valóban itt megy keresztül Észak-Európát a világ többi részével összekötő járatok többsége. Nahyon szép reptér, megemlíteném a kettes terminál indulási rész galériájának sötét faburkolatát.)